Egy erős belső bizonytalanság, egy mélyről jövő érzés gyötör: itt vagyok a világban, de nem találom a helyem.  Úgy érzed, mintha beszorult volna valami a mellkasodba, ami nem engedi, hogy fellélegezz. Olyan szűkösnek tűnik a tér. Megállt az idő, befagyott minden. Talán a kétségbeesés is felütötte már a fejét. Reggelente felkelsz és robotpilóta üzemmódban járod az utat. Ott éled az életedet, ahová nem tartozol. Tudod, hogy valamit tenni kéne, de nem tudod merre indulj. Úgy érzed körülötted zajlik az élet, csak te vagy mozdulatlan benne.

Ismerős érzések? Benned is megfogalmazódott már a felkiáltás: Segítség, nem találom a helyem!”

Legtöbbször értéktelennek, semmirekellőnek érzed magad, aki képtelen az életét élni? Azt gondolod, „bárcsak máshol lennék, bárcsak túl lennék már rajta és felderengene egy jövőkép”? Netán azt érzed, hogy „bárcsak vége lenne, mert ez így nem élet”?

Egyre agresszívebben kérdezgetik tőled: Mikor döntöd már el? Mikor mutatsz már fel valamit? Mikor lépsz?

És ettől csak rosszabb lesz! Mert elkezdesz magyarázkodni, mentegetőzni, ellenállni, lázadni, vagy éppen a benned lévő félelem hatására visszatámadni.  Abban te is biztos vagy, nem élhetsz így tovább, de nem akarod, hogy ezt mások megérezzék rajtad, ezért szerepeket játszol, maszkokat viselsz és úgy teszel, mintha mindent tudnál, mintha minden döntésed tudatos lenne. De közben belül borzasztóan szenvedsz. Valaki mondja meg, ki vagyok én, miben vagyok jó és merre menjek!

lány távcsővel

Mi lehet itt valójában, ami miatt nem találod a helyed?

A legesélyesebb, hogy nem bízol magadban? Nem tudod mennyit érsz? Nem tudod ki vagy? Nem vagy tisztában az értékeiddel, az erősségeiddel, a képességeiddel.

Vagy mert gyerekként nem hittek benned igazán, nem bátorítottak, nem voltak melletted, vagy nem úgy, ahogy igényelted volna, így most gőzöd sincs, hogyan bízhatnál önmagadban.

Folyton azt hallottad, miben nem vagy jó, miben kell megváltoznod, miben kell fejlődnöd.

Még senki sem ismert el, feltételek nélkül. Csak úgy, önmagadért! A környezeted rád vetítette a saját elvárásait, saját elképzeléseit. Azt hitte tudja, kinek kéne lenned. Csak éppen téged nem látott. Csak azokat a címkéket, amit rád ragasztottak mások. És most már te is csak ezeket a címkéket látod.

Azt hiszed lusta vagy, mert valaki azt mondta. Azt hiszed nem vagy képes az önálló életre, mert rajtad van egy ilyen címke. Azt hiszed, nem érdemled meg.

De az is lehet, hogy támogató családból jössz, mégis bizonytalan vagy magadban. Nem ismered magad. Talán a személyiségkarakteredet nem sikerül az előnyödre használni. Netán a tudat alatt másolt családi/generációs minták nem engednek kitörni a kishitűségből. Olyan tiltások és parancsok dolgozhatnak benned, amik észrevétlenül akadályozzák, hogy kiteljesedj.

 

Aztán te is ragaszthattál magadra címkéket.

Elhagyott a szerelmed, megbuktál a vizsgán, összevesztél a barátaiddal? Mindegyikből levontál valamilyen következtetést. Összeférhetetlen, buta, csúnya vagy. Pedig ott van  benned az egyediség és az érték, csak nem látod a rád aggatott sok-sok címkétől. És már azt sem tudod ki vagy! Ezért nem találod a helyed sem!

Elbizonytalanodtál: „Most akkor miben is vagyok jó?”

S mivel ezt nem tudod, mások elvárásai szerint próbálsz élni. Mások céljait követed! Mások életét éled nem a sajátodat. De te nem ők vagy! Így nem is érezheted jól magad egy olyan életben, ami nem a te képességeidre és céljaidra épül.

Talán nem is tudsz róla, hogy nem a saját életedet éled. Egyszerűen csak suttog benned egy hang: „nem jó ami van”, „nem találom a helyem”.

Ettől még persze mész, és teszed a dolgodat, nap, nap után, a belső bizonytalansággal, a kétségekkel, a félelmekkel a szívedben. A hang benned egyre erősebben szól és te ettől egyre feszültebbé válsz. Percről percre távolabb kerülsz önmagadtól, attól az élettől, amit élhetnél, és egyre nagyobb űr tátong benned.

Közben azt várod, hogy ezt az űrt valaki töltse be.

Beleugrassz kapcsolatokba, bulizol, munkaalkoholista leszel, ész nélkül vásárolsz, netán gyermekeket vállalsz, beleragadsz rossz házasságokba, és várod a csodát. A csoda persze elmarad, te pedig egyre inkább nem találod a helyed, egyre agresszívebben keresed a boldogságot. Csak éppen rossz helyen.

Azért nem találod a helyed kint, mert nem értékeled azt a csodás lényt, aki vagy odabent! A címkék, az automatizmusok, a minták és az ítéletek eltakarják az igazi lényedet, és hiába ragyog, észre sem veszed, hogy létezik.

mosodában

Mit tehetsz?

Nézz szét a belső világodba, és vedd sorra az összes címkét, mintát, ítéletet, amit valamikor az idők folyamán rád aggattak, vagy te vettél magadra, és vizsgáld felül! Ehhez idő és odafigyelés szükséges. A fókuszodat magadra kell helyezned!

Azt mondták nem érdemled meg? Nem vagy rá képes? Nem vagy elég jó?

Tedd fel a kérdést: Ki mondta? És ez igaz?

És akkor az a valaki téged látott, vagy azt, akit látni vélt? Miért kéne elhinned neki? Ő is csak egy ember, saját korlátokkal, egyéni szubjektív látásmóddal. Valójában nem rólad szól az ő értékítélete, hanem saját magáról!

Ilyen módon dobáld le magadról az összes címkét, amelyik korlátoz, elnyom, megítél téged.

Ez egy folyamat, amihez kitartás és odafigyelés kell, viszont magasabb szintre emeli az önértékelésedet, önbecsülésedet. Ha tudatosan lépkedsz, hogy kihozd magadból mindazt, ami már most is ott van, megláthatod a benned rejlő nagyszerűséget, a képességeidet, az erősségeidet, azt a személyt, aki mindent meg tud csinálni, mindent véghez tud vinni, és meg tud teremteni, amit csak szeretne!

Ha már nem zavarnak be a rád ragasztott címkék meg fog jelenni az, aki vagy. Megjelennek a végtelen lehetőségek és választások, amikkel teremtheted az életedet. Pontosan tudni fogod mit akarsz, többé nem várod másoktól, hogy megmondják mit kéne tenned. Sőt nem csak nem igényled, nem is engeded meg, hogy mások irányítsák az életedet!

Akkor fogod azt az életet választani, ami éppen a „nem találom a helyem” élet ellentéte. Az öörmteli és tudatos élet, amiben te irányítasz, amiben tudatában vagy az erődnek és a benned lévő potenciálnak.

Már nem a másoknak megfelelés van az első helyen, hanem saját magad. Senkinek sem akarsz már megfelelni, tudod, hogy úgy vagy jó, ahogy vagy.

És ez nem jelenti azt, hogy ne akarnád kihozni magadból a lehető legtöbbet, és ehhez ne kellene bizonyos dolgokat másképpen működtetned. Azt sem jelenti, hogy csak önmagaddal törődnél, és mások ne számítanának. Pusztán azt jelenti, hogy a te életed középpontjában te vagy és mindent amit kihozol magadból, azt belső indíttatásból teszed, és nem mások kényszerének hatására.

Ha úgy érzed, egyedül túl hosszú és átláthatatlan az út, akkor a „Térkép önmagadhoz” személyiségprofil elemzéssel és a „Turbózd fel magad” egyéni online konzultációval támogathatlak hogy minél hamarabb éld azt az életet, amire vágysz és ami ott rejlik benned!

 

 

Egyedül haladnál és jól jönne pár tipp? Itt tudod megszerezni őket: