A kutatások szerint az önbecsülés, az önbizalom kialakulása összefügg az éntudat kialakulásával. A tudósok nézőpontja, hogy ez 8 éves kor körül válik mérhetővé és értékelhetővé. És mint tudjuk a tudomány számára az létezik, ami mérhető a saját értékmérőik szerint.
Még ha el is fogadjuk ezt a nézetet, akkor is kell lennie valaminek ezt megelőzően, amit nem kell feltétlenül önbizalomnak nevezni, de valami hasonló.
Ha nem rendelkeznénk vele, akkor kisgyermekként nem úgy működnénk, ahogy működünk. Lehet, hogy ez konkrét tesztekkel nem mérhető, ugyanakkor, ha megnézel egy kisgyereket, nincs elbizonytalanodva magában, és a képességeiben. Nem tántorítják el a kudarcok, sőt, végtelen kíváncsisággal és nyitottsággal tekint a világra. Az önbizalomhiány csak később alakul ki, amint a szülők és a környezet elkezdik személyiség alakító ténykedésüket.
Tisztelve a pszichológia megállapításait, az én nézőpontom erről a témáról kicsit különbözik.
Ne hidd el, sem azt, amit én mondok, sem mást, találd meg a saját valóságodat ebben a témában. Azt, ami előre visz téged, ami nagyobb teret nyit neked. Ha hajlandóak vagyunk megkérdőjelezni minden megállapítást, akkor leszünk képesek a saját összefüggéseinket meglátni és kikerülni azokból a szempontrendszerekből, amiket korábban kérdés nélkül bevettünk.
Szóval, az én nézőpontom szerint, az önbizalom (vagy valami olyasmi) eredendően bennünk van, az önbizalomhiány nem egyik pillanatról a másikra üt be, és nem is velünk született hiány.
Ebből következően születésünkkor még nem voltunk önbizalomhiányosak, és mindaddig abszolút békében éltünk magunkkal, míg a környezetünk el nem kezdte a romboló tevékenységét. Szóval én bátran megyek szembe más nézőpontokkal és kimondom, hogy szerintem az önbizalom egy velünk született tulajdonság. (És ahogy az előbb írtam, nevezhetnénk másként is, az egyszerűség kedvéért továbbra is ennél a fogalomrendszernél maradok.)
Azután ahogy cseperedtünk, egyre inkább hatással van az énképünkre és az önszeretetünk fokára, a közeg, amiben felnőttünk, ahogyan bántak velünk a szüleink és a környezetünkben élők. Valamint hatással volt az önbizalmunkra mindaz, ahogyan megéltünk dolgokat, és amilyen következtetéseket levontunk belőlük.
Az önbizalomhiányt sokan valahogy úgy képzelik el, mintha az önbizalom maga, egy személyiségjegy volna, amivel van, aki rendelkezik és van, aki nem. Aki pedig nem, annak önbizalmat kell növesztenie. Ha pedig van önbizalma azt el is veszítheti.
Szerintem az önbizalmat nem tudjuk elveszíteni.
Azért érezheted gyengének, vagy egyenesen önbizalomhiányosnak magadat, mert elhitted, bevetted, hogy nem vagy elég jó, nem vagy alkalmas. Elhitted, hogy a címkék, amiket rád aggattak azok igazak, és egyre távolabb kerültél valódi önmagadtól. Attól, aki a megszületésed pillanatában voltál.
Hozzáteszem a legtöbb esetben nem szándékos bántás, amit kaptunk, egyszerűen az az elképzelés él a legtöbb ember fejében – esélyes, hogy a szüleinkében is -, hogy ők pontosan tudják mire van szükségünk, és nem félnek ki is mondani ezt. Sőt, ettől sokkal többet tettek, elkezdtek a saját nézőpontjaik szerint irányítani, nevelni minket. Ami minden jószándékuk mellett oda vezetett, hogy megnyirbálták a szárnyainkat. Sebaj, nem hibáztatunk senkit, minden ember azt hozza ki magából egy adott pillanatban, amire képes.
Viszont meg van a lehetőséged felismerni azt, hogy a benned munkáló önbizalomhiány szerencsére nem valóságos, és ha ledobálod magadról mindazt, ami elfedi a valódi lényedet, akkor újra akként ragyoghatsz, aki igazából vagy.
Tehát az önbizalmad nem vész el, csak rárakódik egy csomó minden, amitől elbizonytalanodsz, amitől úgy tűnik, mintha elveszítetted volna, közben csak rejtőzködik. Ettől persze még hiányként fogod megélni, csak azt akarom érzékeltetni ezzel, hogy nem annyira drámai és esélytelen a helyzet.
Mi vezethet az önbizalomhiány kialakulásához?
A különböző élethelyzetekből adódó változások, amik végső soron az önbizalomhiányhoz vezetnek.
Az önbizalomhiány gyakorlatilag annak a következménye, hogy nem azt az életet éled, amiben igazán jól éreznéd magad.
Mások elképzelései, rólad alkotott képének megfelelve, másnak láttatod magad, miközben már teljesen azonosultál is azzal, akinek látni akarnak. Magyarul nem a saját életedet éled, nem vagy önmagad. Több olyan réteg is rád rakódott, ami megfojt és ellehetetlenít.
Minden a gyermekkorban kezdődik.
A szüleink támogató jelenléte, vagy éppen elbizonytalanító működése az első, amivel találkozunk. Az elhanyagolás, a verbális bántalmazás, vagy éppen a túlféltés, túlszeretés ugyanoda vezet, megrendül az önbizalmunk.
A közösség, ahova bekerültünk az is hatással volt az önbizalmunkra a baráti kör az iskolai közeg, de legfőképpen, ami hatással van az önbizalomra, hogy mennyire voltunk hajlandóak élni a kihívásokkal kilépni a komfortzónánkból és elindulni az ismeretlen felé.
Ha a félelmeink megijesztettek, visszalépésre késztettek akkor sokkal nehezebb dolgunk volt.
Ha magukkal ragadtak a félelmeink, és minél többször magukkal rántanak a félelmeink annál inkább csökken az önbizalmunk, minél több olyan helyzetbe vettünk részt, amit sikertelennek ítéltünk sikertelenül oldottunk meg, úgy éreztük, sikertelenek vagyunk benne az mind rongálta az önbizalmunkat.
Tehát összefoglalva, az önbizalomhiány kialakulásának:
- elsődleges oka, hogy a családban hogyan viszonyultak hozzánk hogyan bántak velünk mennyit dicsértek támogattak ismertek el a szüleink,
- aztán a közeg ahova bekerültünk,
- és harmadsorban pedig, hogy a választásaink utóhatásaként milyen következtetéseket vontunk le a megélt tapasztalatokból,
- illetve, hogy mennyire tudtunk megfelelni mások elvárásainak, pontosabban mikor jöttünk arra rá, hogy nem kell megfelelni mások elvárásainak.
Ha valaki sorozatosan azt hallja, hogy nem elég jó, hogy nem képes dolgokat megcsinálni akkor ezt fogja magával vinni felnőtt korában is és ez fog megnyilvánulni a mindennapjaiban.
Érdemes megvizsgálni, hogy a közeg, amiben éltünk az mennyire akart minket bedarálni, és hogy a személyiségünk mennyire mozdult együtt azzal a szándékkal, hogy átlagossá tegyenek. Ha kicsit is mások voltunk, mint az átlag akkor mennyire néztek ránk furcsán, vagy mennyire fogadtak el.
Aztán ott vannak a kapcsolatok. A kapcsolatainkban milyen sikereket értünk el, hány olyan helyzetbe kerültünk, ahol elutasítást kaptunk.
Mire felnövünk, addigra az önbizalomhiány egyes életterületeken vagy akár teljes általánosságban is meg tud jelenni.
Az önbizalomhiányba nem kell belenyugodni, ez nem valami olyasmi, amit ne tudnál visszaépíteni. Olvasd el az „Önbizalom a kisugárzásod titkos fegyvere” című írást, az „Önbecsülés fejlesztése – nélkülözhetetlen lépések” című cikket és az „Önbecsülés – mit jelent és vajon te rendelkezel vele?” című cikkemet is, hogy teljes legyen a kép.
Ha szeretnél támogatást az önbizalmad kibontakoztatásában, az önbizalomhiány elengedésében, ha kíváncsi vagy mi minden rejlik benned, milyen képességeid vannak, amit még nem aknáztál ki és még azt is, hogy amit eddig a hátrányodnak láttál, azt hogyan tudod átfordítani és előnyödre használni, akkor várlak „Térkép önmagadhoz!” -személyiségprofil elemzésen, vagy „Ragyogj fel!” – stíluskarakter elemzésen, esetleg „Turbózd fel magad!” – egyéni online konzultáción.
Ha előbb még ismerkednél, akkor iratkozz fel a 21 tippre:
0